AGREGATOR LYRICS

1. Halotti Beszéd (Intro)

Látjátok feleim szemetekkel mik vagyunk?
Ím por és hamu vagyunk.
Mennyei kegyelmében teremtett az Úr
És adta Nékünk otthonként ez Édent.

Megannyi gyümölcse ezer gyönyört ád
Mézédes étkek - mezítelen szabadság
Mi végre hát a tiltott tudás?
Keserű íze mit magunkénak vágysz?

S ha vége
Mérge csak minket talált?
Vagy egész fajtánknak ettünk halált?
Látjátok feleim mik vagyunk?
Por és hamu
Por és hamu

2. Túlontúl

Gyere és nézz velem a fénybe
Majd hunyd le szemed, s mondd mit látsz
Mi az, mit felfed a képzet
Mi igaz, s mi a valóság

Én sem láttam meg mindent
Talán mert túl közel volt már
És az élet elfojt mindent
Mit a Lét szépsége ád

S ez a keserédes tánc
Tán utolsó, talán csak más
Lehetne a kezdet vége
Vagy egy álom - semmi más
Csak ha már késő látszik
Csak ha már késő fáj

A perc szóljon a Létnek
S annak mi várhat ránk
Az Élet átfest minket
Közelről mindaz más

Mit a képek elénk tárnak
A túlontúl könnyű igazság
Aggasszon a dolgok lénye?
Vagy elég így?

S ha mind leáll
Nem a fények égnek
Ki vezet majd,
Ha nincs tovább
Mi kimaradt,
Vagy meg sem történt
Súly marad
Mi nem nyomaszt tovább

Az életút
Sosem teljes
Siralomvölgy
S ha nincs tovább
Mi elmaradt
Vagy meg sem történt
Oly súly marad
Mi visszatart talán

S ez a keserédes tánc
Tán utolsó, talán csak más
Lehetne a kezdet vége
Vagy egy álom - semmi más
Csak ha már késő látszik
Csak ha túl késő fáj

3. Por És Hamu

Vér soha ne tapadjon kezedhez
Mondd el mi a vér
Vágy soha ne szaggassa lelked
Mi az és mennyit ér
Ne szennyezzen gyűlölet mocska
Elkerülöm én
A boldogság csak a bolondok álma
Nem lesz soha enyém

A hét főbűn és a szeretet népe
Mint bukott angyalt száműz e földre
És mindvégig felettem áll
Mindvégig felettem áll

Megvárják, míg elfolyik vérem,
Hogy bűnök nélkül is kiérdemeljem
Az ő sorsuk zsarátnokát
Az ő sorsuk zsarátnokát

Ha én csak pillanat vagyok
Vízió e mind, mi örökké tart?
Vagy csak bennem folyik a változás
Bűnbak vagyok, ki mindenért hibás?
Mint véráldozat jöttem e földre
Szenvedésre ítélt
Mit más nem lát, bennem széppé lehetne
De közelít a rév

A keserűség - tudatom gyöngye
Körbezár és véd
Mit meg nem érhettem, másé se légyen
Pusztuljon, ami él

Hát mondd a haldoklónak,
Hogy szép az élet
A boldog párnak
A szerelem méreg
Meséld el a vaknak
Mindazt, amit látsz
Ha nem lehetsz boldog
Terjeszd a romlást

Az Életet sosem láttam
De jártamban megcsodáltam
Mindazt, mit más megtiport
Én enyémként szerettem

Mit láttam - hiányzik érzem
S fáj, hogy hiába éltem
Ami szép volt elviszem, s hidd el
Enyém lesz csak az enyém

4. Remény

Nézd ez a sár a lelkem vére
A testem szárazjég
Bár a hideg összetart még
Széthasít a fagy és a tél

Pihenj meg nálam ma este
Meséld el mi az mi még
Él ebben a rideg világban
Meséld, hogy valami él
Hazudd, hogy még most is élek
S, hogy látod az út elejét
Hova hogyha visszatérnék
Talán újra választhatnék

Legyen csend, a beszédnek vége
Szavaidtól olvad a jég
Bár nekem a halált jelenti
Olvassz fel és szakíts szét

Hazudd, hogy nem lesz már rosszabb
Hazudd, hogy van még remény
Hazudj, hogy én is elhiggyem igazat beszélsz

Nem mondd, hogy tudod mit érzek
Nem mondjad, mert nem hiszem el
Ha valahol boldog lehetnék
Nem itt van, ez nem az a hely

5. Az Életút

Nézd ember!
Mint remeg kezed!
Ha eltűnik tenvilágod,
Megérzed-e veszted?

Másé a tiltott gyümölcs,
Ízét is más érzi már
Mérge lett csak a Tiéd
És ez elmúlás...

Küzdöttél, s bízva bíztál,
Vétkeztél,
Bűnhődj!

Túlfeszült minden részlet
Zavaró és valószerűtlen
Klisék, s az a biztos végzet
Üres teljesség

A falakon, melyek körülvesznek
Feldereng néhány hazugság
Idézek egyet, s hogy igazát értsem
Arcomba vésem minden sorát

Mondd hol az az elvont érzés
Ha vagyok, s nem csak látszom lenni
Ez az elmúláshoz kötött lét
Túlontúl rövid felfedezni
Misztikus érvelés és a láz
Vajon hol az igazság
Talán az érem túloldalán
Vagy keressem ideát?

Tapogatódzom vakon és némán
A kiút vágya nem hagy pihenni
Bőrbe vésve rajtam az írás
Jeleit nem merem feledni

De az útra magam lépek
S járom, míg a remény éltet
Mert hiszem, hogy a sok hazugság mélyén
Valami még az enyém

Pár érzés, s megannyi rontott lépés
Megalkuvás, meg nem értés
Az élet néha mit sem ér

És most elmúlt, ennyi, vége
Sokat magam sem adnék érte
De mindez én voltam
Az emlék enyém

Ennyi voltam, ennyit értem
Többet vártam, mást reméltem
Az élettől - de mit sem ért
Semmit sem ért

6. Edeneast

7. Onepowered

8. Stampede

9. High Water Mark

AGREGATOR LYRICS