ALHANA LYRICS

1. Intro: A Fekete Rózsák Kertje

2. Élj Úgy

[Zene: Bazsi; szöveg: Sigli]

Élj hát úgy, hogy csak egyszer élsz!
Mondd mennyit ér egy igaz szó,
Ha nem hallgatja senki sem?
Mennyit ér a bölcsesség,
Ha nincs mögötte értelem?
Mondd mit ér az irgalom,
Ha képmutatás övezi?
És mennyit ér a fájdalom,
Ha nem oszinte, emberi?

[Ref:]
Élj hát úgy, hogy csak egyszer élsz!
Ha láncok közt, mondd mit remélsz?
Élj hát úgy, hogy szabad légy,
Bátran vállald mennyit érsz!
Élj hát úgy, hogy bármit tégy,
A tükörbe majd büszkén nézz!
Légy önmagad, az Egyetlen,
Minden perced igaz legyen!
Mondd mennyit ér a hatalom,
Ha ostoba és féktelen?
Mennyit ér a szerelem,
Ha szívtelen, lélektelen?
Mondd mit ér a szabadság,
Ha múló remény, semmi több?
Mennyit ér a boldogság,
Ha csak pillanatnyi káröröm?

[Ref.]

[Szóló: Bazsi]

Mennyit ér a becsület,
Ha béklyó csak, mi gúzsba köt?
És mennyit ér az igazság,
Ha körbelengi hazug köd?
Mondd mennyit ér a barátság,
Ha torbe csalja árulás?
És mennyit ér egy imádság,
Ha nem hiszed, hogy hallanák?
[Ref.]

3. A Zafír Égen Túl

[Zene: Hídvégi Tamás; szöveg: Corun, Tomi, Sigli]

Néma már, az alkonyatban sír a táj.
Nincs fény, a hanton fekszünk O és én.
Egy noi név hómárványba karcoltan,
Egy síró, örök éj.
Lásd, hogy merre megy az új világ.
És lásd célod, s nem végzeted vár.
És szállj, újra szállj szabadon,
Mert az élet szele már fúj
A sápadt zafír égen túl.
Égek, akár egy tüzes mag,
Hideg fényu messzi csillag,
Vakon száguldó tudat,
Várom, az út merre mutat.
Fáj, mit mögöttem hagyok,
Fájjon, én mégis indulok.
Szemem egy sugártól lesz vak,
S hív a fény, hogy induljak.
Izzó homok talpam alatt, célom rég mögöttem maradt.
A távolban egy ábránd fogad: élet s halál, mind ugyanaz?
Mit tudsz - Te, aki cél nélkül sehová sem jutsz? Mit látsz?
Te, aki hang nélkül állsz és vársz? Miért sírsz?
Te, kinek ha nem mondják, magadban bízni sem bírsz?
És mondd, mi kell, hogy a világot ÍGY fogadd el?

[Ref.:]
Évek, lassuló léptek,
néztek, így hova érek
Képek - már semmit sem értek,
félek - de van megoldás
Évek, lassuló léptek,
néztek, így hova érek.
Képek - már semmit sem értek,
félek - de van megoldás.
Nem leszek egy kobe vájt név,
Kereszten egy megkopott kép,
Elfelejtett régi évszácrjg
lék csak egy korhadt táblán.
Nem leszek egy kobe vájt név,
Kereszten egy megkopott kép,
Elfelejtett régi évszám.
Emlék csak egy korhadt táblán.

[Szóló: Pihe]

[Ref.]

4. Számuzött Angyal

[Zene / szöveg: Pihe]

Az istenek számuztek a Földre,
Mert a megsértodött angyalok
Nem bírták már elviselni,
Hogy az örök fény egyedül én vagyok.
Halandóvá kellett lennem,
Mert irigyek rám a csillagok.
Tiszta fényem elnyom mindent,
Az örök éjben egyedül ragyog.

[Ref.:]
Számuzött, számuzött angyal
Számuzött, számuzött angyal
Nem küzdhetsz ellenem,
Mert nincs hozzá erod!
Számuzött, számuzött angyal
Számuzött, számuzött angyal
Ereszkedj térdre, és hajts fejet
Az istennod elott!
Ne kérj semmit, úgyis hiába,
A Föld már egyedül ÉRTEM forog.
Rádmosolygom, de tudnod kell,
Hogy kegyelmezni neked sem fogok!
Rád találtam, megátkozlak,
Nincs már tavasz, csak örök fagy.
Együtt zuhanunk a pusztulásba,
Mindörökre a foglyom vagy!

[Ref.]

[Szóló: Pihe]

Eloszlattam a sötétséget
A világ lángokba öltözött.
A pokol fényei izzanak,
A gonosz a Földre költözött.
Egy szenvedés a földi élet,
de megbánják ezt az istenek!
A mennyországba jutok úgyis,
és a királynojük majd én leszek!

[Ref.:]
Számuzött, számuzött angyal
Számuzött, számuzött angyal
Úgysem küzdhetsz ellenem,
Ehhez nincs elég erod!
Számuzött, számuzött angyal
Számuzött, számuzött angyal
Hullj a porba ,és alázkodj meg
A lábaim elott!!!

5. Az Utolsó Bárd

[Zene: Tomi; szöveg: Sigli]

Magányos alak áll fent a hegyteton,
Lágy szello fúj felé az erdo felol.
A mélyben lent fekszik az egész nagyvilág,
Élet s halál titkait mind ismeri már.
Letunt, ám büszke nép végso sarja O,
Dalnok, s dalában ott van múlt, jövo.
Hosszú útja lassan, ím már vége felé jár,
Hisz füstöt hoz a szél, és lángol a határ.
Egykoron az ember még tisztelte oket,
A sárkányok voltak az öregek s bölcsek.
Az ég s a föld urai békében éltek,
Az ember akkor még nem rettegte oket.
Amikor még nem volt céltalan gyulölet,
Hazugság, hamis hit nem tépett lelkeket,
Jóság és gonoszság egyensúlyban élt,
De sárkányok haragjától izzik most az ég.

[Ref.:]
És szól a dal, száll az ég felé,
Az életet viszi el holt földek felé.
És él a vér, a békét hozza el,
Letunt korok árnya új életre kel.
Ím parázsló földek: a tuz nyelve szólott.
Felperzselt erdok, izzó vörös égbolt.
Sárkányok lángja emészti el végleg,
Hogy hamvából keljen újra tiszta ének.
A pusztulás közepén büszkén áll a lángban,
Dühös szelek hozzák hangjait dalának.
A domb ahol áll, az lesz végso sírja,
De éneke a romlást örökre megírja.
Így lett hát vége az utolsó bárdnak,
De dala megmaradt a kövekben, fákban.
Éneke átszáll zöld mezok fölött,
Hegyekben visszhangzik, folyókban hömpölyög.
És ha némán ülsz, csendben, tán Te is hallhatod,
Mert bennünk él, csak bennünk, örökké élni fog..

[Ref.:]
És szól a dal, száll az ég felé,
Az életet viszi el holt földek felé.
És él a vér, a békét hozza el,
Letunt korok árnya új életre kel,
Új reményt hoz el.

[Szóló: Bazsi]

6. Mágus

[Zene: Alhana, szöveg: Eddie]

Virtus, mortis, numinis, atrum
Könyörgések szólnak nekem,
Fekete tintával írják le nevem.
Mágus vagyok, az éj boszorkánya,
Nem fog a máglyák fekete lángja.
Tuzvihar robban szavam nyomán,
Mindent elsöpro jeges hurrikán.
Intésemre a halál jön el,
Rád borul, mint egy sötét lepel.
Elszakít a való világtól,
Elvakít a hatalom-mámor.

[Ref.:]
Mágus vagyok, mindenható,
Kárhozott lelkem örökké való.
Mágus vagyok, isteni lény,
Sötét királyno, a fekete fény.

[Szóló: Bazsi]

[Szóló: Katona Tamás]

Elszakít a való világtól,
Elvakít a hatalom-mámor.

[Ref.]

Enyém a tudás, mely mindent megér,
De nagy árat adtam a hatalmamért.
A testem összetört, kihult a szívem,
De érzem az erot, mely izzik velem.

7. A Sárkány Orei

[zene / szöveg: Tomi]

Nem is oly messze, mint hinnéd,
Ott ahol csak a két fa áll,
Nincsenek ott istenek,
Csak elmúlt hosök emléke vár.
Vonz téged az osi végzet,
Sápadt lelkek jajszava vár.
Nincs béke nincs háború csak
(A Sárkány)
Kit tán rég elfeledtek már.
Földbe fagyva fekszik csendben,
Az alkalomra vár, a létre.
Nem boldog, és nem is szenved,
Jelét írta már az égre.

[Ref.:]
Mélyen alszik, mélyen pihen,
Rög temette, vak föld zárja.
Ha nem kelted fel az alvó sárkányt,
Ot is csak feledés várja.
(Ne félj)
Szólítsd meg a sárkány orét,
Ébreszd föl ot mély álmából,
A súlyos sár és föld alatt
Nem tud a Szép alkonyáról.
Találkoztál orzoivel,
Létük célját megértetted,
Azóta ég benned a jel,
Fagyott szíved újra érzed.

[Ref.]

[Szóló: Bazsi]

(A Sárkány)
Földbe fagyva fekszik csendben,
Az alkalomra vár, a létre.
Nem boldog és nem is szenved,
Jelét írta már az égre.

[Ref.]

8. Álomvilág

[Zene: Alhana; szöveg: Sigli]

Az álmok csak Terád várnak,
Viszik a vágyad, süvít a szél.
Ott, hol nem fáj a tegnap,
Rád vár a holnap, sodor az éj.
A csillagos ég föléd borul, szél simítja arcodat.
A fák beszélnek, hozzád szólnak, s te meghallgatod hangjukat.
Suttogásuk megnyugtat majd, ha bánat marja szívedet,
Ölelésük magába zár, és elragad a képzelet.
Mindenkire vár egy álomvilág,
Valóság lehet, ha szíved hallgat rá.

[Ref.:]
Az álmok csak Terád várnak,
Viszik a vágyad, süvít a szél.
Ott, hol nem fáj a tegnap,
Rád vár a holnap, sodor az éj.
A föld illata reményt hordoz, osi ösztönt, képeket,
Az ég adja a szabadságot, hogy szárnyaljon a képzelet.
Víz hordozza életedet, és elsodor, ha élvezed,
A levego sem halált hordoz, csak tiszta, szelíd képeket.
Mindenkire vár...

[Ref.:] Az álmok...

[Szóló: Bazsi]

Élni kell, hisz van még miért, ha érzed belül, elhiszed
Lehetsz más, és élhetsz másképp, mert csak tiéd az életed
Az álomvilág magába zár, de simogat, nem eltemet
Benned él, mert nem lesz másé, a sírba is majd elviszed
Mindenkire vár...

[Ref.]

9. Kísértet

[Zene: Pihe; szöveg: Sigli, Pihe]

Ez nem álom, nincs belole ébredés,
Két világ közt nincsen fény és nincs sötét.
Az égre nézek, de hol vannak a csillagok?
Mindent látok, de belül mégis vak vagyok.

[Szóló: Pihe]

Ébren alszom, álmok nélkül álmodom.
Úton járok, de hová lépek, nem tudom.
A pokol tüze soha nem égethet el,
Törött szárnnyal nem repülhetek innen el.

[Ref:]
Minden éjjel, ha aludni térsz,
És egy imát mondasz a lelkemért,
Én hallom, hiszen nem mentem el,
De itt sem vagyok, hogy veled legyek.
Én vagyok az álom.
Nem éget úgy semmi, mint az örök fagy,
Minden éjjel, ha az alvó nap magamra hagy.
Itt bolyongok, mert sorsom örök kárhozat,
Rettegsz tolem, de én vagyok az áldozat.

[Szóló: Pihe]

[Ref:]
Minden éjjel, ha aludni térsz,
És egy imát mondasz a lelkemért,
Én hallom, hiszen nem mentem el,
De itt sem vagyok, hogy veled legyek.
Én voltam az álom, mit álmodtál,
Egy elfeledett emlék volt csupán,
De egy elmúlt élet ködös képe
Elhalványul már.

[Szóló: Pihe]

Késo már, nem élek és nem halok,
Szólnék hozzád, de hangomat már nem hallod.
Soha többé nem hívsz engem, jól tudom,
Két világ közt sehová se tartozom.

[Ref.]

10. Vigyázz Rám

[Zene: Pihe; szöveg: Sigli, Pihe]

[Szóló: Pihe]

Gyermeki lélek, ártatlan évek,
Rég elmúltak már.
Álmaim fénye izzik az éjben,
Hívogat, egyre csak vár.
Lüktet a vérem, szabadnak érzem
A máskor oly gyötro magányt.
Tengerkék ég ragyog fenn,
És egy angyal néz le rám.
Nem hittem, hogy élhet egy mese,
Hogy léteznek angyalok.
Tudom, teljesen más voltam régen,
De itt vagy, és én is itt vagyok.
Rég, a suru bársony éjben
Angyalszárnyakon
Rám néztél a sötétben,
Egy mosollyal szép arcodon.

[Ref.:]
Megkaptalak, a sors hozott
Vezess engem, én vállalom.
Messzire dobom a gondokat,
És nevetek csak a halálon.
Átölelsz és elhozol
Egy gyönyöru új világot,
Ahol érett minden gyümölcs,
És ragyognak a virágok.

[Szóló: Pihe]

A döntés már az enyém régen,
Kezedbe adom az életem.
Tudom, álomból épült vár
Lehetnél, de én hiszek Neked.
Egy perc csendet, ennyit kérek
Pihenjen meg a világ!
Már tudom azt, hogy mennyit érek,
És lesz a síromon majd virág.

[Szóló: Pihe]

11. Csillagszello

[szimfonikus]







ALHANA LYRICS