CHRISTIAN EPIDEMIC LYRICS

1. Demia

2. Bíbor Ünnep

Megteremtett nyála jegéből,
Lelket tépett éden egéből,
Keze hátam bőrét fejti,
Húsomba sóval sorsom jegyzi,

Ágyékom fénye termékenység,
Mézben fürdő meztelenség,
Széttárt lábú Isten táncol,
S megszabadít minden vágytól,

Vággyal ült tor mámora hív,
Őrültek táncát járjuk mind,
Vizet szentelő vérevő ünnep,
Testvére bűnnek, gyilkosa hitnek,

Olajban sült habzó vérrel,
Sorvadó lápot emésztő tűzzel,
Csillapítjuk ordas vágyunk,
Némítjuk el vad étvágyunk,

Kéjtől remegő séf irányít,
Tüzet gyújt, s jégért int,
Fiát izzó parázson áldozza,
Lányának jégbe repeszt sírt,

Zokogó kórus hangja fátyol,
Levágott karú menyasszony táncol,
Bélből font lugas árnyéka vár,
Csak ez a sírás múlna már,

Magányt szülő anyaméhben,
Gyermek szív sül, s birka máj,
Könnyem csordul, zsírom cseppen,
Csak ez a sírás múlna már,

3. Holdezüst Lélek

Hallgasd imám s meg ne vess,
Soha nem kértem, hogy ne szeress,
Amerre jártam hazugok útján,
Én sem nevettem senki múltján,

Szavad ha szólt, csak áltatott,
S várod hogy kérjem bocsánatod,
Te vagy az örök bűnök atyja,
Miatyánkod a számat marja,

Kínok hídján, havasok csúcsán,
Lángoló folyó parázs partján,
Lelkem fagyjon vagy égjen el,
Minthogy célom ne érjem el,

Zúgó könnyem véredre vágyik,
A hold ezüstje benne aranylik,
Minden cseppje drága kincsem,
Vedd el szomjam, másom nincsen,

De miért szólsz ellenem te áldott,
Ki törvényeddel tiltasz világot,
Vér sötét lelked ha lett volna gyermek,
Könnyebben szórnád, a drága kegyeled,

Egy percet kértem s te átformáltál,
Éhezők, izzadt, látomásává,
El loptad, a létem hitét,
Rég nem kell nekem, hát legyen tiéd.

4. Ezer Harang

Testeden sár és bíbor fátyol,
Csontjaid ketrece végleg kitárul,
Húsból költöző ébredő szépség,
Pokolba taszít az ősi szövetség,

A halál múzsája a füledbe duruzsolt,
Megérintett ajka, s fényt varázsolt,
Reszkető kézzel szőtte az álmod,
S a köd elfedte örök magányod,

Megtört kenyér s alvadó vér,
Jelzi az árnyék nálad járt,
Véres nyálát a szádba köpte,
S nem volt több magányos éjszakád,

Vérrel mázolt könnyel festett,
Hűtlent játszó megcsalt szerelmes,
Véred vette a kínok földje,
Vágyba fúlt szellemek iszapos völgye,

Démoni nyelven a füledbe súgom,
Szeretlek, örökké várok rád,
A világ négy legszebb szavát,
Szeretlek, örökké várok rád,

Roppan száz csontod, szól ezer harang,
Legszebb kincsem örökre tiéd marad,

Angyal gyermeked, zokogva lép,
Aranyhajaddal játszik a szél,
Roppan száz csontod, szól ezer harang,
Legszebb kincsem örökre tiéd marad,

Démonok,
nyelve mar,
fülembe súg,
s megzavar,
Szeretni kell,
s várni azt,
mit száz pokol,
sem riaszt, nem riaszt.

5. Fénytelen Lét

Őrzők szava a sors ajtaját,
Emberségben és az álmon át,
Nyitja s zárja szüntelen,
Az egeket perzselő félelem,

S ha eljön a perc hogy majd meghalok,
S a lelkem csillaga már nem ragyog,
Elfogy az életem minden méze,
Arra gondolok te még élsz-e,

Ember szégyene meztelenség,
Csillagok daca fénytelenség,
Ne hagyj még el, tájékozó élet,
Ha szégyenem, dacom újra éled,

Tanítson csókolni hideg ajkad,
Rágd meg, s köpd ki arcomat,
Tüzes öled ébreszt s altat,
Butít, s vakít az alkonyat,

Akarja még forró szívem,
Látni tested szégyentelen,
Téged ki mindenkié voltál,
S mégis érintetlen oltár,

Tanítson csókolni hideg ajkad,
Rágd meg, s köpd ki arcomat,
Tüzes öled ébreszt s altat,
Butít, s vakít az alkonyat.

6. Tagadás Ökle

Én vagyok a tagadás ökle,
Papok eltagadott kölyke,
Én vagyok az ál szeretet,
Kit megszállt anyja tűzre vetett,

Én zokogtam égő téren,
Szent testvéreim jussát kértem,
Rongyokba bújt gazdag lélek,
Békét kérek s menedéket,

Angyal gyermek véres szája,
Kormot okádik e sötét világra,
Mélybe, vízbe, hús máglyára,
Éjhercege válogass,

Add a megbocsátást másnak,
Én áldozom az elmúlásnak,
Halál ha int értem intsen,
Osztozz rajtam ördög, isten,

Siratók karjának ajka,
Rejteti igaz énekem,
Nem szólt dalom, mert nem akarom,
A csend bilincs volt énemen,

Bolyongó lelkem fuldokol,
Öreg suttogó szél dúdol,
Gyászba öltözött folyó ringat,
Tükrére imám vérrel írtad.

7. Chemokalipszis

Az éhes nap épp felkelőben,
Véres ösztön reszket a bércen,
Ébreszt a hajnal már régen vár,
Dörren az ég, álmunk ha száll,

Kezemben ostor s véres gyík fej,
A megváltottak közt számomra nincs hely,
Holt lelkek csillaga mellembe száll,
Villan az ég, álmunk ha száll,

Dért köp ránk a józan hajnal,
Búcsúztat egy kínzó dal,
Az apokalipszis angyala vár,
Sikolt az ég, halál kaszál,

Húsomba törte rothadt fogát,
Fülembe sírta a törvény szavát,
Bűzös ajka a számba lehelt,
Nyelvembe harap, csókkal szentelt,

Nevem a listán friss tintával,
Békét kötök e gyűlölt világgal,
Alattam roppan a szárazfa kérge,
S az angyal fát dob máglyám tüzére,

Lángból vetett ágyban, az angyal keze ráz,
Embert gyűlölő hittel koronáz,

Imára kulcsot kezünk, lelkünk s hitünk reszket,
Eltévedt gyermekek lelkeire esket,

Eltévedt,
Gyermeked,
Lelkére,
Esket meg,

Az angyal kincse az értelem,
Ha millió lélek összeér,
Gátakat szaggat a végtelen,
Angyal, ember, s ördögvér,

Imára kulcsolt kezünk,
Lelkünk, s hitünk reszket,
Eltévedt gyermekek,
Lelkeire esket.

8. Lélek Vihar

Igaz hitű prédikátor,
Szavad pipafüsttel száll,
Krisztuskodó pogány lelkem,
Ha hangod hallja csodát vár,

Szolgák zsoltárját író,
Gyermekét halálba ringató,
Lélek hívő ős gyász rabja,
Vértrónt őrző vén legenda,

Gyermek aggyal,
S szívvel kérlek,
Adjon menedéket hívó fényed,
Minden titkom
Eléd tárom,
Légy a birkám és királyom,

Lélek vihar téli örvény,
Magányos nyár téli gyász,
Alkony testvér mámor dalnak,
Engem hívj ha vérre vágysz,

Fáradt, kopott, tépett élet,
Tizenkétezer napja élek,
Égő csillag őrzött fénnyel,
Apám szóval, anyám vérrel,

Régi világ szülte lelkem,
Az újban sosem volt helyem,
Pogány trónhoz ritkán álltam,
A szenthez pedig soha sem.

9. Pusztítástan

Ezeréves lélek költözz belém újra,
Friss elmét adj, s himnuszt ajkaimra,
Hó fátyolként ültess, őrültek szemére,
Testem minden zsírját, süsd vakok kenyerére,

Rejtett, féltett szent erő,
bujdosó lélek törj elő,
Gyújts tüzet bűneim ravatalán,
ajtót nyit neked a zord magány,
Vérben ázó agyam diktál,
szolgáló kezem jegyzetel,
Isten hívlak fiad itt áll,
mutasd meg kit félni kell,

Nekem, nem volt elég amit az élet adott,
Mindig, arra vágytam amit megtagadott,
És most, lázas szemem nem gyógyítja jóság,
Megfertőz és kínoz, minden álltatosság,

Ismeretlen csendes lélek, mélybe vagy magasba szállsz,
Sorunk sóhajt rég eltévedt, tükrök játéka holdsugár,

Kettőnk sorsa kéz a kézben,
Bokáig sárban, térdig vérben,
Holtak kútját nyitjuk-zárjuk,
Az egyensúlyt így vigyázzuk,

Arany csőrű árnyék szárnyú,
Gőgös reptű átok varjú,
Feltársz holt lelkeknek ösvényt,
Égi hidat kárhozó örvényt,

Egy percet még adjál nékem,
Meg kell tudnom miért éltem,
Aztán jöhet értem bármi,
Örvényt, hidat vágyom látni.







CHRISTIAN EPIDEMIC LYRICS