GUILTHEE LYRICS

1. Learn To Obey Part 1

[Szent Biblia - Mózes I.3.15-16.]

2. Embarrassment Of The Fall And The Fool As Well

Like breathe of naked bodies
sometime you remind me the sin.
Hell as soundless well
takes my head and spirit away.

Your slow motion seduce me
to drop out, to go away,
to tear to pieces all my wounds,
and flood your greedy body.

You must be my punishment.
Suffering facing your mouth,
suffering seeing your face.
Lusting for unfulfilled.
Suffering facing your mouth,
Suffering seeing your face.
Touch of your neck
to fell the sweetnes.
Embarrassment of the Fall. 3x
Embarrassment of the Fool...

Your body flew like a feather.
I hold it like a silky veil
just to make our damnation sweeter.
Your eyes gazing in the Sun.

Like breathe of naked bodies
sometime you remind me the sin.
Hell as soundless well
takes my head and spirit away.

Once when I was walking there
not in human form.
Withouth life in my shell.
I was dead.
And when the Sun paints the sky,
when your body feeds my eye with naked dignity;
your liquid spine runs into mine.

We’ve alredy become one
with the woods of distant thoughts.
Ruins of our reeking body lie waste.
I took your broken arm,
and you rattle my bones.
I want to piece out your parts
what your raging soul has torn.

You're playig with my cheekbone.
Purple raindrops bath your skin.
I lift your arms, your eyes above
to die without touching you.

You must be my punishment.
Suffering facing your mouth,
suffering seeing your face.
Lusting for unfulfilled.
Suffering facing your mouth,
Suffering seeing your face.
Touch of your neck
to fell the sweetnes.
Embarrassment of the Fall. 3x
Embarrassment of the Fool...

Once when I was walking there
not in human form.
Withouth life in my shell.
I was dead.
And wen the Sun paints the sky,
when your body feeds my eye with naked dignity;
your liquid spine runs into mine.

We’ve alredy become one
with the woods of distant thoughts.
Ruins of our reeking body lie waste.
I took your broken arm,
and you rattle my bones.
I want to piece out your parts
what your raging soul has torn.

3. Conomor The Accursed And Tréphine

First my love I found in the morning
her blessed eyes seduced my youngster superstition.
She was young, and she was fair,
she was the silver dawn of my life.
– The man's who built the torture chamber. –

The second one I found at midday
her blessed kisses seduced my manhood.
She was mature, and she was fair,
she was the golden Sun of my life.
– The man's who fought a thousand battles. –

(Oh, my Lord I cant take this burden!
They art so richer. Far more then I am.)

The third I found late at night,
her wisdom presage my twilight.
– The man's who had blood-stained jewels. –
Oh, she was solemn!

(Oh, my Lord I cant take this burden!
She is so solemn. Far more the I am.
Oh, my Lord I cant take this burden!
They art so richer. Far more then I am.)

The fourth I found in my darkest hour.
Thou art fairest among all them!
Thou art the queen in my fragrant garden!
Oh, thou art my darkness!

Radiant, royal, matchless beauty.
You will ever live immortal.
You will treasure all my riches.
You will bled to feed my flowers.
You will enlarge my dark kingdom.
all is yours now.

Radiant, royal, matchless beauty.
You will ever live immortal.
You will treasure all my riches.
You will bled to feed my flowers.
You will enlarge my dark kingdom. NOW!

4. Thor

5. Lilith And The Serpent

I am the Arch Enemy
in your body of your mind.
I will feed you with forbidden
knowledge from the God's above.

Look virgin this mellow fruits
how beautiful they are.
Do not be afraid just take it,
eternal life will come.

Oh! Lilith hear my words now!
Do not you want to taste it yet?
Be prudent, be immortal!
Do not belive the lies He said.

No women! Do not you dare it
That has the Lord forbid!
If you tear it, if you teast it
you come to know the death.

(Eat my Child... You will gain wisdom...)

How beautiful fruits are indeed.
They must be really tasty
good for food and pleas'd for eye
(You will gain wisdom...)
Come husband taste it you too
take a morsel from my hand!
(Now you are mine...)

(We are naked...)

Your pitiful souls now are mine.
Let us run Oh! my darling!
Let us hide from the Lord!
(I am te Arch Enemy
of your God...)
Let us cover are naked body
I do not fell so safe in it.

(Sátáni kacaj)

How beautiful fruits are indeed.
They must be really tasty
good for food and pleas'd for eye
(We will gain wisdom...)
Come husband taste it you too
take a morsel from her hand!
(Now we are yours...)
Go run Oh! my sinners!
Go hide from your Lord!
(You are te Arch Enemy
of our God...)
Better cover your naked body.
Better cover your naked body with dust.

6. Enuma Elis

Kezdetben semmi sem létezett. Sem tér, sem idő, sem valóság, sem jel, sem lét, se nemlét. Ebből keletkezett minden, ami látható és tapintható.

Az első istenpár a tizenharmadik égben lakott, amelynek keletkezéséről senkinek nem sikerült semmit megtudnia.

A sötétség Szele, a Lélek lebegett az ősiszap felett öröktől fogva.

Legelőször ama helyen a Föld felett kiterjedt köd volt, és ott volt a Nagy Szellem és az eget megtartotta magának, midőn az Ég még nem volt megnevezve, s alant a föld sem viselt nevet. Sötétség volt a mélység felett, és Ők a vizek felett lebegtek mert kezdetben nem volt sem ég, sem föld, sem élők, sem holtak nem voltak még.

Az alkotó és a romboló elemek is dermedt tétlenségben nyugodtak.

Mígnem megparancsolták a víz felett lebegő párának, hogy emelkedjék a magasba, mert a Világéjszaka sötét szájának bömbölése hangzik a viharban s a mindent elborító, mozdulatlan tenger ölén fekszik. És az Ő ereje emelte a vizeket az Ég felé.

Feje fölött vagyon az Ég, lábai lant pedig az Alvilág, mint tímár a bőrt, feszítette ki a földet színe előtt, a határtalan semmibe s nem mutatkozott senki ember fiának, pedig a „határtalan idő” már elmerült a sötétségben, amikor még nem volt homok, se tenger, és hideg habok sem mosták a földet, mert az még nem terült, se fölöttünk ég, nyílt varázsnyiladékban, fű nem feslett akkor még.

A kezdet még nem kezdődött akkor, az idő még nem múlott és csak a ködöT ölelték magukba Ők, elveszve a térben; mindenütt jelen de mégis sehol, előrekészített gondolatból alkotva, szerelmes gerjedelemből lényük iránt, önmagukkal közösülve megszülték a Vágyat. A Vágy továbbá szülte magából és övéiből a szellemeket, a halandó lényeket, a lelkeket mind, a kiterjedt Földet és az Eget; alakította a Napot, ellenével a Holddal együtt, s a csillagokat, hogy nézzék harcukat melyeT arany és ezüst vértjükben vívnak, mint örökös ellenségek.

Hatalmas fénnyé alakult át minden; érzékeny, szerető fényé fent, alant pedig szörnyű, szomorú sötétségé, benne bűzlő-iszappal, mely hánykolódott, mozgott és kimondhatatlanul füstölt. A fentiek közül némelyek közösülve egymás között nemzették és szülték a bolygókat, melyeket egyenletes pályájukra állítottak. Kiokádták a csillagok sokaságát, és meghatározták, hogy honnan mosolyogjanak az atomokra, melyek a vágy által vonzódni kezdtek egymáshoz.

Némelyek hatalmas szelet bocsátottak a vizek fölé, hogy az előrekészített világosságban erősen szétfolyanak messze vidékig, helyet adva a bűzlő-iszapnak, hogy szigetekbe csoportosuljon – és befogadva a Szót, világot teremjen – melyeknek partjait egyaránt hideg, meleg és langyos habokkal öblítik s amelyek elválasztják a nagy vizeket a kicsiktől, az édeseket a sósaktól, mélyeket a sekélyektől.

Némelyek közülük pedig áldott magjukat a szigetekre szórták, nagyokra kicsikre egyaránt, vagy a vizekbe, nagyokba kicsikbe, édesekbe sósakba, mélyekbe ugyanúgy mint a sekélyekbe, hogy azok is szüljönek.

Némelyek csikorgó lángokat csapattak felfelé az iszap közül, perzselve a vizet maguk körül, kitolva a levegő-eget az űr és a felszín közé nagyon magasra, hogy ott lenyugodva boltozatként, lencséül szolgáljon a végtelenbe terülő időnek.

Mások pedig megtermékenyítették a földet akaratukkal a Szó által, és az zöld füvet hajtott, ahol alkalmas talajt talált. Fák sarjadtak, melyek zamatos gyümölcsöket termettek belsejükben csírázó maggal, hogy az örök körforgásban sokasítsák magukat.

Némelyek a természet lefelé törekvő elemeiből megformázták az állatokat. A madarakat a levegőben, a halakat a vízben, a egy- és többlábúakat, valamint a csúszómászókat a földön engedték szétszéledni, hogy melyik-melyik ösztöne szerint keresse meg a neki való helyet. És ők termékenyek voltak.

Akkor pedig az Egy Szellem – az első Értelem mindegyik felett –, a lefelé törekvő elemektől azon nyomban felemelkedett a tiszta térségbe, mely keletkezett, így a természet lefelé törekvő elemei indítóok nélkül maradtak, mint puszta anyag. Majd a hatalmat adott a Fény daimonnak, hogy felismerje az ember-ideát, és megteremtse mandragóra gyökérből a porhüvelyt, amelybe újabb Értelmet és életed ad: a mindenek Névadóját, aki a csillagok sokaságából felismeri Sorsát, és mozgásukból meghatározza az időt, aki minden teremtmény felett Lelket, Értelmet és szabad akaratot kap.

7. The Conqueror Worm From E. A. Poe (Regrettably Compound By The Son Of The Adeptus And The Blind Mistress)

Lo! 'this a gala night
within the lonesome latter years!
An angel trongh, bewinged, bedight
in veils, and drowned in tears,

sit in a theatre, to see
a play of hopes and fears,
while the orchestra breathes fitfully
the music of the spheres.

It writhes! – it writhes – with mortal pangs
the mimes become its food,
and seraphs sob at verming fangs
in human gore imbued.

Mimes, in the form of God on high,
mutter and mumble low,
and hither and thither fly -
mere puppets they, who come and go
at bidding of vast formless things
thath shift the scenery to and fro,
flapping from outh their Condor wings
invisible Woe!

It writhes! – it writhes – with mortal pangs
the mimes become its food,
and seraphs sob at verming fangs
in human gore imbued.

Out – out are the lights – out all!
And, over each quivering form
the curtain, a funeral pall,

comes down with the rush of a storm
while the angels, all pallid and wan,
uprising, unveiling, affirm
that the play is the tragedy „Man,”
and its hero the Conqueror Worm.

Thath motley drama – oh, be sure
it shall not be forgot!
With its Phantom chased for evermore,
by a crowd that siez it not,

trough a circle that ever returned in
to the self-same spot,
and much of Madness, and more of Sin,
and Horror the soul of the plot.

It writhes! – it writhes – with mortal pangs
the mimes become its food,
and seraphs sob at verming fangs
in human gore imbued.

But see, amid the mimic rout
a crawling shape intrude!
A blood-red thing that writhes from out
the scenic solitude!

It writhes! – it writhes – with mortal pangs
the mimes become its food,
and seraphs sob at verming fangs
in human gore imbued.

8. Minor Disturbance In The Spirit Sphere In Antiquity

The Babylonian whore drink's thee blood.
Buried eyes in her hand.
She waits the bless' of new born flesh.
In her womb blithering memories.
Pleasure of pain.

Of pain.
This is the
construction of your mind.
The emptiness –
measure of the human stain.
With unholy
thoughts of dignity.
You are mine
knife of agony.

9. S Eljön Értünk A Fény

Bitumen szárnyainkat, beton lábainkat,
Aszfalt testünket, viasz szívűnk olvad;
Elégeti a nap.
Olvad, olvad az oltáron, áldozat az áldozat.
Jajj nekünk ha a sűrű szmog felhőn, átjut a nap.
Ha majd átjut a nap!

Ha majd átjut a nap, más lesz, minden más,

S ha már itt van, majd vakít, szembesít,
Körbe vesz, ugrál, dalol és gyermeteg,
S majd átölel és te engeded.

Te azt kérdezed milyen lesz a holnapod,
Én azt milyen volt a tegnapod.
Te azt kérded mi lesz, ha itt van a fény,
Én csak legyintek; - bekövetkező tény.
Te azt kérded szeretlek-e a túlvilágon,
Én azt mondom, ha odaát van szerelem, megtalálom.

10. Beloved Wife Of Man

Hear my words now flower from the garden.
Hear the truth of your winsome husband.

How he died, by my hand.
The Prophet spoke to me
through the ashes of the bones.
I break into a cold sweat.
From the fire spoken golden ones.

We used to fight together
my sword shield' his life.
He saved me thousand times,
In the battles.
But I was possessed by his wife.

One night, on a foreing land
he sleept near by my bed
I put my conscience to silence
I drow my knife, and stabed his neck
He's solid dead, in coffin bed
far away in monastery

Svjati Boze [6x]

Your oath belongs to me my dearest.
My wedded wife.
Unfortunately I am not with you now, on your rugged/raged path.
Woman, beyond the grave I see the tormented pain of your heart.
But please complay with his words
and kill the bastard wile he is a sleep.
Lett him be coursed!
Forewer...

Beloved wife of man
defenseless creature
the vengeance will be full
from the fire spoken golden ones.

The wedlock hymn was bitter
She obey the words.
She was his humble servant
To fulfill the husband's curse.

One night, on the bed of down
she's barely sleep near by the vile
She put her conscience to silence
She drow the knife, and stabed his neck
He's solid dead, in coffin bed
He's solid dead, in sinful bed.

11. Learn To Obey Part 2

Please obey my now.
I watch the streets was empty
in your naked eyes.

Please do not take sacrifice.
The grave has been prepared for us
in your stone-cold room of lies.







GUILTHEE LYRICS