TYMAH LYRICS
album: "Zuhanás" (2017)
1. Prologue2. Érzéslenyomatok I / Feelingprints I
3. Érzéslenyomatok II / Feelingprints II
4. Zuhanás / Falling
5. A mindenség pulzálása / The Pulsation of Everything
6. Egy állomás a végtelen közepén / A Station in the Middle of Infinity
7. Epilogue
1. Prologue
[Instrumental]
2. Érzéslenyomatok I / Feelingprints I
Áradó zenében a szavak mint kavicsok, rengeteg van s egyszerre mindet látom
Kaotikus tér mely metszi a miénket
Összekuszálódnak a szálak. Zuhanás a fekete égbe.
Feldoldódok a kitágult érzékelésemben.
Nincs idő.
Gondolat foszlányok, melyek valahonnan valahová áramlanak, néha fennakadva rajtam...
Elindulok egy emlék vagy érzés vonalán, s mögüle előbújik valami egészen más
Valami ami a dolgok mögött van...
Áradó lavina az érzéseim - de honnan erednek? És ki az az én? Aki leírja ezt?
Vagy aki gondolja? Vagy aki emögött van?
Érzéslenyomatok maradnak, amikor felébredek.
Érzéslenyomatok a tudatban és a tudat mögött.
3. Érzéslenyomatok II / Feelingprints II
Mi az hogy érzés? Honnan jön, hogyan keletkezik és micsoda ez?
Mi az hogy gondolat? Mi az hogy én?
-Egy állapot. Egy érzékelés. Érzések és gondolatok halmaza.
Meddig tart az én és hol kezdődik valami más?
-Az énképünkkel fedjük el a valódi énünket a mindennapokban
Emögött van a valódi éned. De lehet, hogy csak egy érzékelésbeli különbség.
Mi az énkép?
-Fizikális síkhoz tartozik. Van egy tudat, amiből kivetül minden.
Mi választ el két tudatot?
-Nézőpont. A látásmódja ugyanannak a dolognak.
Mi a különbség kettőnk között?
-Ha nem lenne különbség közöttünk akkor eggyé/egyek lennénk.
A határokat mi képezzük.
Ez a mátrix alkotta börtön, melyet képzeletem fonalából szőttek.
Megannyi gondolatom ketrece, mely önmagamat önmagamhoz láncol.
Felszabadulni csak magam tudok, saját akaratomból.
4. Zuhanás / Falling
Zuhanok az ég felé, a mélybe emelkedem
Lüktető óriás égitestek a sötétség peremén
A testem elillan,
Szétolvad a határ
és belémszivárog a levegő,
A gondolataim távolról érkeznek,
Azaz nem is érkeznek, már itt vannak,
Az érzéseim pedig lebegnek, vibrálnak, zengenek
Tudom miért járunk ide,
újra, újra és újra,
Mert itt érzünk, itt TÉNYLEG érzünk – árnyaltan, lüktetően és finoman - ,
Itt élünk
és lélegzünk
és meg tudunk halni
Úgy érzem nem egyedül vagyok itt
Ebben az állapotban
Milliónyi tudat jelenlétét érzem
Nem tudjuk mi az, de hajt felé valami furcsa gondolat
A zuhanásnak nincs eleje, nincs vége, ez egy állapot,
A zuhanás egy tér, egy érzés,
Amibe belépsz mint egy patakba, sodrása kizökkent,
Majd mikor kilépsz nem tudod mi volt ez
Újra és újra visszatérsz a vágtázó áramlatba,
Keresve az érzést, ami megragadott és kizökkentett
Ez a zuhanás
5. A mindenség pulzálása / The Pulsation of Everything
Pulzáló mélység, távolság, üresség
Szűk folyosó, telítve sűrű érzésekkel, összeköti az álmokat
A lét szükségszerű értelmetlensége
Üvöltő csend a ki nem ejtett szavak mögött
Tudatos haldoklás az élet árnyékában
Nyomasztó lebegés, tehetetlenség
Pulzáló álmok, álmodó pulzárok, neutroncsillagok
Felkiáltok, kiáltok értük "de messze vagytok!"
Halvány fényű, lassan kihülő barna és ködbe burkolózó fehér törpék
Egyik szemem őrjöngve sír a másik őrülten nevet
Pulzáló álmok, álmodó pulzárok, neutroncsillagok
Felkiáltok, kiáltok értük "de messze vagyok!"
Beteljesedett fehér törpék már nem világítanak többé
Delírium, gravitációs összeomlás, ébredés okozta sokk
Csillagmaradványok az úton, zsugorodó érzéslenyomatok
Halott égitestek, fekete törpék, melyeket még soha senki nem látott
Talán az álmok mögül ők suttognak
6. Egy állomás a végtelen közepén / A Station in the Middle of Infinity
Mozdulatlan zuhanás. Esés az állandóságba.
Egy furcsa állapot, a mozgás és mozdulatlanság peremén.
Az ébredés utáni pillanat, amikor az elviselhetetlen örömöt
Felszakítja a felismerés félelme.
Lebegés a gondolatok felett, lebegés az álom fényén túl, valami homályban
Ahol a fájdalom fehérzajjá sűrűsödik,
A tenger egy ponttá szűkül
Egy szörnyen tömény érzéssé egy tű hegyén
A szemem feketéjébe zuhan a hang és a szó
Elvesztett szárnyaim tollait keresem pihénként
A kövek alatt a lelkemben, hogy vitorlát varrjak
Ez a gondolat nem az enyém, ez egy közös fájdalom, emlék
Talán ott van benned is, csak figyelj és ébredj
Ez nem a vég, nem is cél, csak egy állapot
Mint az álom utáni üresség.
Egy állomás a végtelen közepén.
7. Epilogue
[Instrumental]
Thanks to xbörzsix for sending these lyrics.
Submits, comments, corrections are welcomed at webmaster@darklyrics.com
TYMAH LYRICS
Copyright © 2001-2019 - DarkLyrics.com --- All lyrics are the property and copyright of their respective owners.
All lyrics provided for educational purposes and personal use only. Please read the disclaimer.
All lyrics provided for educational purposes and personal use only. Please read the disclaimer.